Gyermekkoromban nem igazán érdekelt a történelem.
Csupa olyan emberből, eseményből és évszámból állt, amit nem tudtam a saját életemmel összekapcsolni. Csak egy tanulni való tantárgy volt.

A felnőtt korhoz közeledve aztán a TV-n követhettem a rendszerváltás békés, és kevésbé békés eseményeit: a berlini fal leomlását, a romániai forradalmat és persze a hazai eseményeket. Évekkel később Berlinben láthattam a fal meghagyott darabját és állhattam a város egy olyan pontján, ami néhány évvel korábban két hatalom határa volt és katonák, tankok néztek egymással farkas szemet évtizedekig. Hátborzongató volt.

US Army Charlie checkpoint 1961. Berlin (Wikipedia)

Megismertem anyai nagyapám történetét: hadifogságban halt meg, akit kevéssel édesanyám születése előtt vezényeltek ki másodszor is az orosz frontra, ahonnan sosem térhetett haza, hiába ért véget közben a II. világháború. Mit élhetett át ő és mit azok, akik itthon hiába várták.

Forrás:Fortepan

Ezek közelebb vittek ahhoz a vágyhoz, hogy megpróbáljam megismerni és megérteni a múlt történéseit.

Ha a történelmet, egy kort egy családtagon keresztül nézzük, akkor az teljesen más megvilágításba helyezi az egészet. Már nem csak egy könyv lapja lesz betűkkel, hanem megláthatjuk benne a családunkat, rokonainkat, sőt magunkat is: megismerhetünk eseményeket, amik miatt csoda, hogy egyáltalán megszülethettünk.

A családom eredete mindig is izgatott, gyermekként izgalmas volt olyan emberekről hallani, akiket már nem ismerhettem, olyan leveleket, képeslapokat nézegetni, amiket ők írtak/kaptak. Egy generácót visszamenni is merőben érdekes utazás volt.

Akkor még álmomban sem gondoltam volna, hogy meddig lehet visszanézni egy családfába, és ezen keresztül a történelembe: 4-5-6, akár 10 generációt, ha nemesi családból való ősre bukkanunk, akkor még többet. Ha csak névleg is, de megismerni olyan ősöket, akik nem tudtak az 1848-as szabadságharcól, Petőfiről, Kossuthról, mert 100 évvel előttük születtek! Mennyire másként tekint az ember pl. az iskolában belénk sulykolt “150 éves török uralomra”, ha megismeri, hogy emiatt a 17. század végére a szülővárosa gyakorlatilag elnéptelenedett, hogy német telepesek százai érkeztek és a visszaköltöző magyarokkal indították be újra az életet a településen. Az ős szülei. Mit találhattak ott, hogyan élték mindennapjaikat, hogyan élték túl. Kár, hogy már nem mondhatják el.

Nagyon sok információ ismerhető meg a múltból, de nagyon sok el is veszett: háborúk, árvízek, tűzvészek tizedelték évszázadok alatt az írásos emlékeket. Lehetetlen előre megmondani, hogy egy-egy családról mennyi deríthető ki, de tengernyi adat áll rendelkezésre, úgyhogy igaz a mondás, amit egyszer valahol olvastam: “mindig van egy nyom”, ami tovább visz…